Egó legnagyobb trükkje

Oszd meg és legyél áldott!

“Amíg a kiválasztottak közé sorolod magad, sosem fogod elfogadni: te is az egódból beszélsz és a te igazságod is relatív.”

Ritkán osztunk meg másoktól anyagokat, ez a gyöngyszem azonban igenis nagyobb nyilvánosságot érdemel:

https://tudaticunami.wordpress.com/2016/03/09/kiigazitas-einsteinhez/”

A szerző nyilvánvalóan nincs tisztában a relativitás elmélettel. Ráadásul olyan állítást köt Einsteinhez, amelynek vajmi kevés köze van az elmélet transzfizikai vetületéhez.

Az külön bájos, hogy a saját maga relatív igazságát, amely egy pszeudokeresztény világkép, abszolút igazságnak tünteti fel.

Egó legnagyobb trükkje

Ami a legszebb, bár nem mondja ki, de egyértelművé teszi: ő maga, a szerző az “1%-ba tartozva Tudati Világosságot, ÉRTelmét és Fényt igyekszik becsempészni e tudatilag sötét világba, a földi lélekcsapda börtönbe”.

Van itt minden, ebben a jól megszokott ezospiri maszlagban: platonizmus (földi lélekcsapda/börtön), gnoszticizmus, és persze kiválasztottságtudat.

Kedves “Tudatfodor”, amíg a kiválasztottak közé sorolod magad, sosem fogod elfogadni: te is az egódból beszélsz és a te igazságod is relatív.

Van abszolútum – ám azt a véges tudatok kizárólag a Forrásba való visszatéréskor és elvegyüléskor, azaz a Nirvánát elérve tapasztalhatják meg.

Az egóról már korábban is írtunk itt, ám fontosnak tartottuk, hogy ismét szóba hozzuk, hiszen minden érdemi spirituális fejlődés elemi része az önmagunkkal történő megbékélés.

Ha pedig abszolútum, térjünk ki az időre is

A klasszikus múlt-jelen-jövő felosztás szerint az agy a múltban keletkezett ingereket dolgozza fel és az azokra adott reakciók így mind múltbeli dolgokra vonatkoznak. Ezáltal az elme folyamatosan a múltban él, a múltra reagál, de a jelenben cselekszik.

Az idő azonban nem pontszerű, mert nem tudsz olyan kis időmennyiséget meghatározni, amely ne egy tól-ig időtartamra vonatkozna.

Nincs pontszerű, kiterjedés nélküli idő.

 Az idő fluktuális

Folyamatosság van. Az egyetlen kérdés, hogy mekkora részét vagy képes a folyamatnak megélni és átlátni egyszerre.

Olyan ez, mint amikor az úton haladsz. Sosem állsz egy pontban, kiterjedés nélkül, mindig elfoglalod az út egy szeletét, ha csak egyetlen lábfejnyi méretben is. Amikor haladsz, az általad “lefedett” szakasz is rövidül és hosszabbodik, attól függően, mekkorát lépsz. Vagy éppen ugrasz, kúszol vagy repülsz.
Eközben beláthatod a megtett út egy részét és az előtted lévő út egy részét.

Ha jól csinálod, előbb-utóbb érezni kezded az utat, egyé válsz vele és az aktuális helyzeted csupán egy lesz a sok közül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.