A Teremtő Istennőben hiszünk. De miért IstenNŐ a Teremtő?
Az Istennőben hiszünk, az Ő vezérlő csillagát követjük életünk során, és az Ő tanításai szerint igyekszünk élni. Istennőnek nevezzük, ám ez sokakban félreértéseket szült.
A tiszta, világos beszédért, a félreértések elkerülése érdekében fontos megértenetek, hogy. Mi egyszerűen, ha szent téren és időn kívül, a profán világban tartózkodunk, Istennőnek nevezzük Őt.
✴️ Miért Istennő, miért nem Isten? Akkor feministák vagytok? Vagy pogányok?
🌀 Az Istennő szó-nevet egyfelől élő, közvetlen tapasztalás ihlette. Mindazok, akik megtapasztalják az Ősforrás alkotó-szülő-teremtőjét, pontosan értik és tudják ezt.
🌀 A feminizmus, pontosabban a modern értelemben vett feminizmus távol áll tőlünk. Mi humanisták vagyunk, az emberek jogegyenlőségét tanítjuk, és elutasítjuk a férfigyűlölő, a hagyományos értékeket megsemmisíteni akaró, hazug dogmákra épülő, modern feminizmust.
Az Ősi Hit napindító szakrális rítusa
Az Ősi Hit követői számára a napi szakrális gyakorlatok olyan elemi szükségletek, mint az evés vagy a testmozgás, hiszen ilyenkor az Istenivel erősítjük meg a kapcsolatunkat.
A Teremtő számára minden lehetséges, ugyanakkor tiszteletben tartja a szabad akaratot – és ennek egyik következménye, hogy az emberek vagy a helyek eltávolodhatnak a szakrális Jelenvalóságtól és akár el is zárkózhatnak Tőle.
Miért fontos a napi szakrális gyakorlat?
Azzal, hogy minden reggelünket egy szentség-erősítő rituáléval kezdjük, folyamatosan kinyilvánítjuk és fenntartjuk a Teremtő és az Égiek felé a kapcsolatunkat.
Az imák, szertartások, szakrális gyakorlatok mindegyike alkalmas erre, bár eltérő mértékben, hatásfokkal és tartóssággal. Mindez természetes, hiszen a világ folyamatosan változik, és attól, hogy egyszer meggyújtottál egy gyertyát, még az nem fog évek múlva is, pláne nappali világosságot árasztani a fél világon.
Ezért napról napra imádkozunk Hozzá.
A Pünkösd egyszerre keresztény ünnep és ősi termékenységünnep
Pünkösd napján egyaránt ünnepeljük a természet termékenységét és mellette a Szentlélek eljövetelét és egyúttal az egyház megalapítását.
A keresztény világ vasárnap, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli. Ebből az alkalomból a keresztény egyházak országszerte ünnepi miséket és istentiszteleteket tartanak.
Kevesen tudják azonban, hogy eredetileg egy ősi termékenység ünnep volt, sőt a judaizmuson belül is legalább ezer évvel Jézus előtt már megünnepelték. A pünkösd tehát nem keresztény ünnep, de van keresztény rétege is.
Eredetileg a Bibliában, mint tudjuk, a húsvét (pészach, pászka), és így annak pünkösdi befejezése a húsvét 50. napján, mezőgazdasági ünnep volt.
A tavasszal megjelenő első gyümölcsökkel, a tavasszal előbújó első növényekkel volt kapcsolatos. Akkor ez egyfajta első aratás ideje volt, amely az 50. napon teljesedett be.
Pünkösd a jelenkorban
A pünkösdöt ünnepként csak a II. században említi két keresztény író, Tertullianus és Órigenész, habár az ünneplése egyidős az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését. Mivel a húsvéthoz kötődő ünnep, ezért a niceai zsinat óta (i.sz. 325) mozgó ünnep.
A Tavaszi napéjegyenlőség ősi, szent ünnepünk – az Ősi Hit szernapja
Az ősi hitben a tavaszi napéjegyenlőségnek kiemelt szerepe volt. Ekkor azonban nem az újjászületést ünnepelték eredetileg, hiszen az a téli napforduló idejére esett. Hanem a fogantatást.
Igen, bizonyos értelemben valóban az életünnepe – csakhogy a hangsúly egészen máshol van. A fogantatáson.
A Tavaszi napéjegyenlőség a fogantatás ősi ünnepe
Ezen a szent napon, ami minden évben március 20-ra vagy 21-re esik, ünnepelték őseink a fogantatást: a Teremtő istenanyai személye ekkor fogant meg az istenatyai személytől, hogy három trimeszter után megszülje a Fényt.
