Home Nagy Istennő Temploma A Nagy Istennő Temploma – az Alapkő

A Nagy Istennő Temploma – az Alapkő

4
0
20160816 161941 009

Oszd meg és legyél áldott!

Mi a Nagy Istennő Templomának célja?

Egy, az ősi hiten alapuló, Istennő-hívő közösség fenntartása. A múltat megismerve érthetjük meg a jelent, és a jelenben építkezve lehet jövőnk. Elsősorban egy megújító rekonstrukciót folytatunk, mert erre kaptunk indíttatást hosszú évekkel ezelőtt: azaz átmenteni mindent a múltból, amit lehet de a jelen korhoz igazítva. Elvégre ez mindig megtörtént a múltban. Krétán már az akkor modern verzió volt jelen, töretlenül évek tízezreinek hagyományával.

 20160816 161941 009

Az őshit helyreállítása vagy újra-megélése?

Tartja egy mondás, miszerint azon elvek szerint érdemes élni, azt érdemes követni, mint az őseink, nem pedig úgy élni, mint ők tették.
A világ változik. Már a szegényes leletanyag is azt mutatja, hogy az istennő hite az őskőkortól kezdve a világgal együtt változott. A korai, termékenységet és bőséget biztosító vénusz szobrok a tisztán elvont-szakrális formából az újkőkorszakra konkrétan kifejező emberalakká alakult – és Máltán ugyanakkor megjelentek az ősformát idéző templomok.

SGDulWeb

A lényeg ugyanaz maradt, ám a felszín, a megjelenés módja, a hit megélése változott.
Az őskori barlangokban ugyanazt az Istennőt imádták egy alakban, aki Göbekli Tepében, Çatal Hüyükben és a minószi Krétán jelent volt, és akit sok személyben tiszteltek Mezopotámiában, Indiában, Egyiptomban, vagy a szkíta, germán és kelta törzseknél, és akinek a hite a katolikus Egyházban – Mária alakjában és a Szent Grál révén – maradt meg.
Az Istennőt legalább harmincezer éve tisztelik ember formában – ennél régebbi nyom nem került elő.
A leletek hiánya bőven nem jelenti azt, hogy ne imádták volna korábban. Csak azt jelenthetjük ki, hogy 30000 éve bizonyosan imádják.
Az Istennő kultusza pedig gyökeres változásokon ment át, mert a korai egyistennőhit kiegészült több más istennel is. Megjelent a Fiúisten, aki egyben társa is az Istennőnek, és megjelent az Égatya is.
Még később, ahogy a törzsekből társadalom lett, a Nagy Istennő és a Fiúisten is több alakot vett fel – mert az emberek is sokfélék lettek és a maguk módján tisztelték őket.
Így a Nagy Istennőt is három elsődleges személyen át kezdték hívni: Leány, Anya, Öreganya. Ezen hit mintájára jelent meg az indoeurópai népeknél a Brahma – Visnu – Síva, a Zeusz – Poszeidón – Hádész, vagy Mezopotámiában az Anu – Enlil – Enki hármasság.

Elég egy gyors pillantás most, mert a következő fejezet ezt a sok tízezer éves folyamatot tekinti át részleteiben, míg a harmadik fejezet a szimbólumokról szól.
Akit inkább az Istennő tiszteletének és kultuszának jelenkori részletei érdekelnek, az lapozzon a második szakaszhoz.

rsz olsen sacred grove

Kép forrása

Tradíció vagy új kezdeményezés?

A sok tízezer évnyi történelmet megőrizni képtelenség. Nyomok, részletek, darabkák maradtak meg, körvonalak, tanítások, nevek, imák, varázslatok, jelképek… a hagyomány számtalan ágra vált szét és mindegyik őriz valamit az eredetből.

Mi úgy látjuk, a leghasznosabb jelenleg, ha a mostani világban éljük meg a hitünket. Megőrzünk mindent, ami fontos, és átalakítunk mindent, ami visszahúzó sallanggá vált; száraz ággá egy fa lombkoronájában.

Hogyan döntünk? Az Istennő utat mutat. Hamar kiderül, mi az, ami életszerűtlen. Kivételt a próbatételek jelentenek, amikor vállalnunk szükséged olyasmit is, ami az átlagembernek csak kolonc volna a nyakában.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here