Oszd meg és legyél áldott!

A kultikusnak tekinthető szigetek közül Málta a legfontosabb, mivel féltucat, nagy templomkomplexum is létrejött a parányi szigeten.

Természetesen van olyan kutató is, aki tagadja, hogy létezett volna egységes megalithikus vallás, vagy akárcsak kultúra is. Heine-Geldern meglátása szerint az egészet a keleti misztikus rendszerekhez lehetne hasonlítani, amelyek több, különböző vallásban is jelen lehetnek[1].

Málta már hétezer éve lakott – de sosem voltak falvai

Málta két hullámban települt be: az első kr.e. 5000 körülre tehető, a második kr.e. 3500 környékére. Ez utóbbi telepesek kezdték meg a megalithikus templomok építését, és innen terjedt tovább Nyugat-Európa, és Észak-Afrika felé.t

Málta, a Boldogok legelső Szigete
Málta, a Boldogok legelső Szigete

Ezek a talán legelső, és egyben legfőbb központnak számító tarxieni templom továbbfejlesztései.

Gyakorta spirállal díszített földmélyi, barlangokat utánzó építmények voltak, hatalmas kőtömbökből elkészítve, és a Nagy Anyaistennő óriási méretű másainak is otthont adtak, a kisebb méretű, talán alvó papnőket ábrázoló szobroknak is[2].

Vegyük szemügyre a vallási életről tanúskodó leleteket Máltán

Állatáldozatok, étel – és italadományok, szülési és jósló rítusok, a középpontban pedig a halottkultusz állt[3] – amit kiegészítenék azzal, hogy a Nagy Istennő kultuszának halál-aspektusával van tehát dolgunk.

A nekropolisz sziklába vájt termeinek falát faragás és festés is díszítette, a fekvőasszony-szobrok pedig a szülési rítusra utalnak[4] – azaz a máltai nekropolisz maga volt az Anyaistennő méhe, ahonnan újra megszülethetnek az elhunytak.

Ezt erősíti meg, hogy a szentélyek „vese”, pontosabban „anyaméh” alaprajzúak[5], akárcsak a templomok.

Párhuzamok Çatal Hüyükkel[6]

Ha összevetjük a két őskori megalithikus komplexumot, meglehetősen sok azonosságot találunk a mai Törökország területén fekvő Çatal Hüyük és Málta építményei között, dacára annak, hogy légvonalban több mint 1600 kilométer a távolság:

  • szentélykomplexum
  • temetkezési falfestmények: bika, hal
  • spirális minta
  • vörös okker és vörösre festett szobák
  • megalithikus építészet forrása
  • életfa-ábrázolások
  • Istennő-szobrok: azonos forma
  • szarvak a kapukon
  • békés társadalom

Málta templomai nem rivalizáltak, hanem teljes körű szolgáltatást nyújtottak az Ősi Vallás híveinek

Sherratt szerint a máltai templomok egymással „rivalizálva” váltak ennyire terjedelmessé, mivel nem volt más, lokális ideológia, amely „versenyre” késztette volna az alkotókat[7].

Csakhogy Sherratt nem veszi figyelembe Málta (és Gozó) valódi szerepét – mint kultikus sziget, a templomok nem egymással vetélkedtek, hanem a környező térség igénye szerint váltak valódi komplexumokká, ahogy más vallások szent helyei is így váltak egyre nagyobbakká a későbbi évezredekben.

Ennyi is elég talán, hogy a Boldogok Szigete jusson bárkinek az eszébe, ami, mint tudjuk, nyugatra helyezkedett el, bármelyik európai nép képzetében is jelent meg.

Több sziget is kultikus célokat (is) szolgált

Azonban Szardínia szigetén is földalatti, kőbe vágott-vésett építmények készültek, amelyek a föld felettiek másai voltak.

Ráadásul az olaszországi térségben élénk égei hatás mutatható ki[8] – de méretében meg sem közelítik a máltaiakat, tehát inkább tekinthetők a nyugati régiók igényeit kiszolgáló kultikus szigetnek.

Természetesen az is lehetséges, hogy nem egy Boldogok Szigete volt, hanem több is – ne feledjük el, hogy a sumerek számára például Tilmun/Dilmun volt az.

Viszont, ha hozzávesszük, hogy Máltán, a Hal Saflieniben (ma Hypogeum) feltárt nekropoliszban kb. 7000 ember csontvázát tárták fel, azt hiszem, nem szükséges tovább keresnünk ezt a mitikusnak tekintett helyet – Málta volt az.

[1]    Wilson, I.: Az Özönvíz előtt, Budapest, Gold Book Kft., 2001, 110-111.

[2]    Sherratt, A.: The Transformation of Early Agrarian Europe: The Later Neolithic and Copper Ages 4500 – 2500 BC, in: Cunliffe, B. (ed): The oxford Illustrated Prehistory of Europe, Oxford, Oxford University Press, 1994, 167-201, 199.

[3]    Wilson, 2001, 109.

[4]    Wilson, 2001, 109.

[5]    Wilson, 2001, 108.

[6]    Wilson, 2001, 136-139.

[7]     Sherratt, 1994, 199.

[8]     Sherratt, 1994, 199.