Az ősi hitben a tavaszi napéjegyenlőségnek kiemelt szerepe volt. Ekkor azonban nem az újjászületést ünnepelték eredetileg, hiszen az a téli napforduló idejére esett. Hanem a fogantatást.
Igen, bizonyos értelemben valóban az életünnepe – csakhogy a hangsúly egészen máshol van. A fogantatáson.
A Tavaszi napéjegyenlőség a fogantatás ősi ünnepe
Ezen a szent napon, ami minden évben március 20-ra vagy 21-re esik, ünnepelték őseink a fogantatást: a Teremtő istenanyai személye ekkor fogant meg az istenatyai személytől, hogy három trimeszter után megszülje a Fényt.
A szakrális születés, az újraszületés kezdő pillanata december 21, a tél napforduló
Ez az az időpont, amikor a szakrális felfogás szerint a lélek újra testet ölt. Az ősi hitben ez a világlélek, a Föld éltető lelke, amely ekkor, a téli napforduló idején tér vissza a föld-testébe.
A tavaszi napéjegyenlőség jelentősége más: a tavaszi megújhodás, a rügyek, új hajtások, friss levelek megjelenése adja tanújelét annak, hogy a fogantatás sikeresen megtörtént és az új élet, a Föld élete ismét erősödik.
A tavaszi napéjegyenlőség ezért a fogantatás ünnepe
Március 20/21-én (évről évre a csillagászatilag megfelelő napon) tehát ezt ünnepeljük: az élet megfoganását, majd az ezt követő első trimesztert.
Ahogy a várandós kismamáknál is ekkorra válik egyértelművé az új élet növekedése, úgy a Föld, a Természet esetében is a fogantatás napja a jeles pillanat.
Az első trimeszter a Természetben kiemelten fontos
Ahogy a várandós anyukáknál is: a méhlepény az első trimeszter során alakul ki, és ekkor létesít kapcsolatot a köldökzsinór a magzat és a méhlepény között. A központi idegrendszer fejlődését átölelő időszak ez.
A Természetben ezért annyira képlékeny, viharos, változékony a tavaszi napfordulót követő időszak.
Bizakodjunk tehát és várjuk reményekkel telve a tavaszi napéjegyenlőséget!
Az Istennő áldása kísérjen minket utunkon!